Cricket Fielding Stats Calculator

A krikett 150 éves analitikus történetének nagy részében a pályafutás a sportág láthatatlan készsége volt – csak a kikapott elkapásokon és a „mezőnyben jó” bizonytalan hírnevén keresztül lehetett követni. Ez drámaian megváltozott a labdakövető kamerák és a GPS teljesítményű rendszerek bevezetésével a 2010-es években. 2020-ra minden nagyobb kriketttábla labdáról labdára gyűjtötte a mezőnyadatokat: meccsenként megtett távolságot, merülési gyakoriságot, a karok erejét dobáskor, reakcióidőt az első mozdulatokra, valamint a különböző nehézségi fokozatok melletti fogási teljesítési arányt. Jonty Rhodes-t gyakran emlegetik a krikett első igazi pályaforradalmáraként – az 1992-es dél-afrikai világbajnokság során tapasztalt búvárfutásai és atletikussága sablont teremtett ahhoz, hogy hogyan nézhet ki az elit mezőny. A mai adatok azonban azt mutatják, hogy a pályafutás nem csak a látványos pillanatokról szól, hanem a mérkőzések kimenetelére gyakorolt ​​számszerűsíthető hatásról. Az IPL-t és a nemzetközi adatokat használó kutatások azt mutatják, hogy az elit mezőny (meccsenként 10 vagy több futás megtakarítása elkapás, futásmegelőzés és határmentés révén) hozzávetőlegesen 15-20 további várható futással járul hozzá a csapat tényleges összteljesítményéhez – ami jelentős ütési hozzájárulásnak felel meg. A modern mezőnyelemzés mérőszámai a következők: Elkapott fogások és fogási teljesítési arány (elkapott fogás és felajánlott esély), kifutási hozzájárulások (közvetlen találatok és közvetett gólpasszok), határmentések (kötélnél elfogott labdák), földi lefedettség (mérkőzésenként megtett távolság, GPS-szel mérve) és dobási pontosság (közvetlen pályapozícióból). Ezek a mutatók együttesen létrehoznak egy Fielding Impact Rating-t, amely lehetővé teszi a mezőnyezők szisztematikus összehasonlítását. Különösen a T20-as krikettben a mezőny olyan egyértelmű kiválasztási kritériummá vált, mint az ütési ütés aránya vagy a bowling gazdaságossága. Az ezen a területen működő franchise-ok becslések szerint meccsenként 15-25 extra futást engednek el az elejtett elkapásokból és a kihagyott kifutásokból – ez a különbség gyakran meghatározza a meccsek kimenetelét a T20-as krikettben, ahol a legtöbb meccsen 10-15 futás választja el a győzteseket és a veszteseket.

DigiCalcs delivers precision-engineered tools for engineers and STEM professionals.

1. 1Rögzítsen minden pályára lépési esélyt – a felkínált elkapásokat (beleértve az eséseket), a kifutási lehetőségeket (közvetlen és közvetett egyaránt) és a határmentési kísérleteket – az összes játékrészben, és nehézségi osztályzatokat rendel minden eseményhez a megítélt összetettség alapján.
2. 2Számítsa ki a fogási teljesítési arányt úgy, hogy a sikeresen megfogott fogásokat elosztja a felkínált összes eséllyel; alkalmazzon nehézségi súlyozást, ha részletes esélyadatok állnak rendelkezésre a rutinfogások és a kivételes fogások elkülönítésére.
3. 3Kövesse nyomon a kifutó hozzájárulásokat úgy, hogy teljesen jóváírja a közvetlen ütések kifutásait (a mezőnyjátékos eldobta a csonkokat eltaláló labdát), és a közvetett hozzájárulásokat részleges jóváírással (a mezőnyjátékos úgy dobta a végét, hogy egy másik mezőnyjátékos összegyűjtötte és eltörte a csonkokat).
4. 4Mérje meg a határmentést azáltal, hogy megszámolja azoknak a beadásoknak a számát, amikor a mezőnyjátékos kötélnél történt elfogása megakadályozta a négyes beütést – ehhez labdakövetés vagy videóelemzés szükséges a kontrafaktuális határvalószínűség meghatározásához.
5. 5Számítsa ki a lefedettségi távolságot a mezőnyjátékosok által a mérkőzések alatt viselt GPS-követés segítségével, amelyet meccsenkénti mérőszámmá konvertál, amely rögzíti a teljes megtett távolságot a játékrészek során.
6. 6Kombinálja az egyes mutatókat egy Fielding Impact Score-ba, hogy egyetlen összehasonlítható számot hozzon létre a mérkőzéseken és a versenyeken, lehetővé téve a mezőnyjátékosok csapaton belüli és globális benchmarkokhoz viszonyított rangsorolását.
7. 7Kontextualizálja a pályafutási statisztikákat pozíciók szerint: a határon lévő mezőnyjátékosnak általában több határmentési lehetősége van és kevesebb elkapási esélye van, mint egy elcsúszott mezőnyjátékosnak; a közvetlen összehasonlítás helyzetnormalizálást igényel.

• !A játékosok abszolút elkapási számának összehasonlítása a felkínált helyzetek normalizálása nélkül – az a mezőnyjátékos, aki 20 lehetőségből 15-öt kap el, csak akkor jobb elkapó, mint az, aki 15-ből 15-öt kap el, csak akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy az elsőnek 33%-kal több lehetősége volt, nem pedig azt, hogy több elkapást ért el.
• !Ha figyelmen kívül hagyjuk a futás-spórolás hozzájárulását a pálya minőségéhez, kizárólag az elkapásokra és kifutásokra összpontosítva – egy határmentő szakember, aki versenyenként 20 négyest akadályoz meg, 80 mentett futással járul hozzá, ami a mérkőzés hatását tekintve 8 további kapuhoz hasonlítható.
• !A pályafutási hibák (kiejtések, helytelen pályák) elszigetelt incidensként való kezelése a rendszerszintű minták követése helyett – annak a játékosnak, aki folyamatosan elkapja a lábát vagy bizonyos fényviszonyok között, van egy azonosítható gyengesége, amelyet az edző képes kezelni, de csak akkor, ha az elejtés helyére és állapotára vonatkozó adatokat szisztematikusan rögzítik.